2013. október 20., vasárnap

Chapter Two: Talán félreismertem...

Sziasztok. Meg is hoztuk a következő fejezetet. Hát ez a rész, megint jó hosszúra sikeredett. Deazért reméljük, hogy elolvassátok.  Várjuk a véleményeteket. Írjatok kommentet. 
Üdv, Cassie, Chanel és Bea.

'Chanel szemszöge:'
Éppen most léptem be a bejárati ajtón. Victoria Secret's. Igen, itt élem a mindennapjaimat. Az a millió fotózás. 
-Chanel, végre itt vagy.-jön oda hozzám a főnök. -Channel, Leila lebetegedett és neked kéne beugaranod helyette.-néz rám a főnököm. -Miről lenne szó?-kérdem.
 -Jusitn Bieberrel egy fotózás-néz rám.
Hát ezt remélem Ő sem gondolta komolyan.De az arckifejezését láttán, igenis komolyan gondolta.. Ellenkezni akartam, de mivel tudom, h semmire se megyek vele, sóhajtottam és követtem őt. 
 - Gyerekek megjött Chanel. - rontott be az egyik terembe. Hirtelen mindenki rám kapta a tekintetét. Most valahogy irritál a figyelem. Körülnéztem és megakadt a szemem Justinon. Egy kisebb félmosoly volt az arcán. Megforgattam a szemem. Épp megakartam szólalni, de a sminkesek és a stylistok lerohantak.
....
-Istenem már megint te?- kérdeztem nem túl kedves arc kifejezéssel. 
-Én is örülök neked, drágám.-mosolygott rám. 
-Tudod ki a drágád!-forgattam szemeim. 
-Na kezdhetjük?-nézett ránk a fotós majd aprót bólintottam. Justin is így tett, de még mielőtt el kezdtük volna igazított a sminkemen a sminkes és bele vágtunk.
 -Chanel, menj kicsit közelebb Justinhoz-mutogattot  fotós. Kérdőn pillantottam rá. 
-Gyerünk már Chanel, nem harap Justin, mozogj már mert nem érünk rá- magyarázott nekem a fotós srác. Megforgattam a szemeimet és Justinra néztem aki csak vigyorgott. 
-Ne örülj annyira!-mondtam majd a tarkójára tettem a kezem, de biztos rosszul néztünk ki mert a fotós le tette a gépet és odajött hozzám és be állított minket ami egyáltalán nem tetszett,közelebb tolt Justinhoz és a fejemet még jobban hozzá tolta a Justinhoz. 
-Chanel nem tudom mi van veled most sosem csinálod ezt! -tette hozzá a fotós. 
-Nekem van egy tippem, hogy mi baja a hercegnőnek-suttogja Justin. Flegmán rá pillantok. -Gyűlőllek-nézek rá. Majd rám pillantott egy perverz mosollyal és bele markolt a fenekembe.Kikerekedett szemmel rá nézek de mire reagálnék a fotós közbe szól. 
-Tökéletes maradjatok így!
 Egyenesen Justin szemébe néztem. Olyan 'most véged' pillantással. 
-Tudom, hogy tetszik! -mondta halkan majd kacsintott egyet. 
-Ha most nem egy fotózáson lennénk úgy pofán vágnálak-pillantok az énekesmadárra. 
-Engem nem tudnál édes!-mondta egy flegma mosoly kíséretében. 
-Oké, egy rövid szünet. Chanel gyere ide-mondja a fotós majd gyorsan eltávolodok Justintól és odamegyek a fotós sráchoz.
 -Mi a baj Chan?-kérdi felvont szemöldökkel.
 -Semmi-mondom. - Akkor essünk túl ezen a fotózáson jó? 
Nézd tudom, hogy a hátad közepére nem kívánod ezt a fotózást, én se , de minél hamarabb végzünk, annál hamarabb mehetünk, szóval kérlek ne hátráltass-mondja majd aprót bólintok és leülök egy székre Justin mellé. 
-Figyel Justin esünk túl ezen a fotózáson minél hamarabb! -mondtam neki. 
-Miért? Én élvezem-kacsint rám. 
-Justin..fejezd már be ezt. Lehet, hogy más csaj elájul ha csak rá nézel,de az nem én vagyok szóval, kérlek. fejezd meg-magyarázom neki.
 -Úgyis el fogom érni hogy ha rád nézzek elájulj! -mondta a kis egoista. 
-Sok sikert hozzá! -mondtam majd fel álltam mellöle.
-Gyerekek, vége a szünetnek gyertek. -mondta a fotós majd kezdetét vette újra a pokol.
-Gyerekek, tudom hogy ez nem fog tetszeni de ezeket muszáj meg csinálni szóval Justin fogd meg Chan derekát és csókod meg! -utasított a fotós.
-Mi van?-pillantottam rá kérdőn.
-Chanel,létszíves, tudom hogy rühelled Justint. De fotó kedvéért-nézett rám a fotós kiskutya szemekkel. Mire aprót bólintottam és Justinra pillantottam. Vettem egy nagy levegőt le hunytam a szemem és egyre elkezdtünk közeledni egymáshoz. Justin kezeit lágyan a derekamra helyezte, én a nyakán át fontam a kezem és meg történt.
 Justin csókja igazán kellemes volt. Magam se tudom miért, de így volt.
 -Fiatalok, ennyi. El ne nyeljétek egymást-mosolygott a fotós mire eltoltam magamtól Justint. 
-Még hogy nem kedveled Biebert? Mi?Szerintem is-mosolygott még a fotós és ki ment a helyiségből.
 Vörös fejjel félénken rá néztem Jujura
 -Mmm nem is tudtam hogy ennyire jól csókolsz.-mondta egy mosoly kíséretében.
- Hagyjuk ezt Justin-nézek rá. 
-Ohh, miért is?-karomnál fogva magához ránt.
És újra meg csókol, a derekamnál fogva még jobban magához húzz én mohon a hajába túrok.
hirtelen eltolom magamtól, és rápillantok. Majd éppen pofon vágni készülöm, megemelem a kezemet de nem tudom megütni mert megfogja a kezemet. 
-Még magadnak is hazudsz, Channel? Valld be hogy élvezted. Miért ütnél meg drágám?-kérdi felvont szemöldökkel, még mindig a kezemet fogja. 
Igaza van, még magamnak sem vallom be hogy élvezem amit csinál velem de nem akarok tőle semmit és nincs szükségem rá.
-Mire gondolsz?-kérdi hirtelen.
-Justin hagyj inkább el menni!
-Hát, biztos hogy nem. Eljössz ma velem?-kéri hirtelen
-Bocs Justin de nem..-mondtam.
-Chanel,csak egy kávé. Nem bántalak, nyugi. -mosolyog.
 -Nem arról van szó hogy félek mert bántanál.
-Akkor miért nem jössz el velem egy ártatlan kávéra? -kérdezte, egész normális ez a srác.
 -Már el mondtam! Nem akarok a címlapokon lenni Justin Bieber barátnőjeként.
 -Nem fog meg látni, ígérem Chan-néz rám kis kutya szemekkel.
-Jó legyen-adom be a derekam.
-De előtte átöltözök-mondom majd elindulok az öltöző felé.  
-Ne segítsek? -kérdezte nevetve. 
-Pofa be! Meg ne gondoljam! -emeltem fel a mutató ujjam. Justin el játszotta a lakat van a számon-t.
 Pár perc múlva: 
-Oké, mehetünk-jöttem ki az öltözöből.
 -Szuper, gyere-nyitotta ki nekem az ajtót.
-Nem kell eljátszanod az úriembert-léptem ki az ajtót. Majd megcsapott a hűvös szellő.
-Justin a hátamra tette a kezét és a kocsija irányába kezdet el tolni.
-Kinyitotta nekem az ajtaját majd beszéltem. Megkerülte a kocsit és beszállt mellém és elindultunk. Itt jöhetne egy pár perc ugrás. és akkor a kávézóba.
....
 Egy előkelő és szép kávézóba vitt néhány ego mániás közgazdag ember ült ott és észre vették hogy Justin Bieber be ment. Le ültünk egy asztalhoz. 
 -Justin ha holnap mi leszünk a címlapokon el felejthetsz! -világosítottam fel.
 -Azt hiszem az nem menne. -nézett rám édesen.
- Oké, mit kérsz?-nézett rám. 
-Csak egy pohár kávé-válaszoltam mire ő rendelt két pohár kávét.
 -Hát akkor sajnálni foglak mert muszáj lesz. -nevettem.
 -Mesélj magadról kicsit! -feszült lettem erre a kérdésre nem akarom hogy tudjon rólam ezt is azt is.
 -Mire vagy kíváncsi? Bár nem hiszem, hogy rád tartozna.-mondom majd leteszi a pincér elénk a kávékat. -Hát például honnan jöttél?-kérdi.
 -Kaliforniából-mondom
 -Jó hely jártam már ott..És hol laksz, kivel? -kérdi
 -Igen az..Egyedül lakom Los Angeles-ben 
- És tetszik neked ez a modellkedés?-kérdezősködik még mindig. 
-Hát...Igen ..-felelem. 
-Ez nem volt valami hihető! -rázza a fejét mosolyogva Justin.
 -Ne én legyek a téma-mondom majd belekortyolok a kávéba.
 -Te szereted a munkád? -kérdem hirtelen. 
-Én, igen. Már mint az áskálódó újságírókat gyülőlöm, de a rajongóimat imádom és énekelni is imádok-mosolyog
 -Hát igen én is utálom a sok hazudozó újságírókat, olvastam már rólad pár durva dolgot de most ahogy meg ismertelek nem igaz egy sem. -mosolygok rá.
- Hmm, de azért nem akartál eljönni velem-mondja
 -Nem..-mondom és a padlót kezdem el fürkészni.
-És miért is?-kérdi felvont szemöldökkel
-Miért kell folyton kérdezősködnöd? -kérdeztem én is.
-Elsőnek válaszolj-néz rám.
-És ha nem akkarok? -emelem rá a tekintettem.
-Chanel, válaszolj. Utána bármit kérdezhetsz.mondja.
-De szerintem semmi közöd sincs a magán életemhez! -emelem fel a hangom.
-Mindig ilyen makacs vagy igaz?-kérdi felvont szemöldökkel
-Hát mondták már. -mosolyogtam.
-Valami nem stimmel veled, de úgy is rá jövők. -húzta össze a szemeit Justin.
-Oh, mégis micsoda?-kérdem
-Fogalmam sincs, de érzem. -nevetett.
-Te is elég furcsa vagy. Én azt hittem, hogy bunkobb vagy-mondom
-Hát rosszul hitted! -nevetett.
-Jó tudni. Bár ennyivel még nem győzöl meg-hajolok közelebb hozzá.
-Akkor mivel győzlek meg?-hajol közelebb ő is.

 

2013. október 12., szombat

Chapter One

Sziasztok. Nos itt is lenne az első fejezet. Jó olvasást és írjatok kommentet.
Üdv, Cassie, Chanel és Bea.

'Chanel szemszöge:'


 10,9,8,7. Csak egy újabb átlagosnak nevezhető nap. Pár másodperc múlva a fények kigyúlnak és én a kivetítőre lépek. Ez volt az álmom, akkor pedig miért undorodom az egésztől? Jó kérdés. Évekkel ezelőtt azt hittem, hogy sosem fog sikerülni. Hogy majd egy nap itt állhatok mint a Victoria Secret's világsikerű modellje. De sikerült és bár visszatudnám forgatni az időt, és újra az a mosolygós, vidám lány lehetnék. A hírnév és a pénz mindenkit megváltoztat. Olyan most az életem mint egy őrült és rohanó vakvágány: Sose tudod, hogy hol áll meg és hogy hová jutsz el. Még gyorsan belepillantok a tükörbe. Undorító látvány vagyok. Ki lett belőlem? Ez nem én vagyok. Ébredj már fel, Chanel. Ez nem a te életed. Kelj fel ebből a rémálomból és lágy önmagad végre! 2,1 és én újra a kifutóra lépkedem. Lépek egyet, majd kettőt. Körülbelül 10 perce vettem fel a cipőt de szétszedi a lábam. Egy fehér-kék csipkés ruhába totyogóm a kifutón. Nem értem. Ez a sok frinc-franc, csili-villi díszek... Ki venné fel ezt, most komolyan?! Még emlékszem, hogy kiskoromban mennyire szerettem volna ilyen lenni mint most. Azt hittem a a lányok akik a kifutón rohangásznak mindegyik maga a Tökély. De nem. A zene dübörgött, a füleimbe meg már vér dobogott, a hangos ütem miatt. a Lábam egymás után szettem majd a kifutó végén a csípőm félre nyomom és ráteszem a kezem. A szokásos mozdulatok amiket be kell tanulni. De valami mégis különleges van a fellépésekbe. Bár be vannak tanulva a lépések, felszabadul bennem egy érzés miközben kilépek a hatalmas tömeg közé. Sokan feszengenek attól, ha szinte minden tekintet rájuk szegeződik, de én nem így vagyok vele. Ne értse félre senki, nem vagyok egy beképzelt liba, csak egyszerűen szeretek a tömeg középpontjába lenni.






'Justin Bieber szemszöge:' 
Az első Victoria's Secret fellépésem. Nagyon izgulok,és tudom hogy nagyon fogom élvezni fehérneműs lányok körülöttem hu azt hiszem ma sok férfi meg irigyel. A gondolataim az egyik ott dolgozó zavarta meg mi szerint már léphetek is a kifutóra. Fel tettem a mikrofonom és már kint is voltam szokás szerint a vakuk azonnal el kezdtek villogni és a háttér zene kezdetét vette majd bele merültem az As You Lov Me-be a koreográfiára se figyeltem mert már a kisujjamból ki rázom szóval nem ronthatok. Mire bele kezdtem a Beauty and A Beat-be már a lányok jöttek is ki rezzenéstelen arccal gyönyörű alakkal és egyenletes járással. Én el kezdtem körülöttük járkálni és énekelni közben szépen végigmértem őket egyikőjük sem nyerte el a tetszésemet. De aztán jött Ő. A szeme varázslatos és egy bombázó pont nekem való. Magabiztos léptekkel haladt felém. Miközben én alaposan végig mértem. Tetőtől talpig csodálatosan néz ki. Az arca fogott meg a legjobban. Az a gyönyörű arca. De egy valamit nagyon hiányoltam belőle. az pedig a mosoly. Már mint mosolyog, de nem az az igaz mosoly. Hiányolom a szeméből azt a bizonyos csillogást. Lerí róla hogy utálja azt amit csinál. Egyenesen a szemébe bámulok és ő is az enyémekbe pillant. Éneklés közben rákacsintok mire ő megforgatja a szemeit majd lebotorkál a kifutóról. Utána pillantok és ebben a pillanatban döntöttem el, hogy ő kell nekem és nem úgy mint a többi csak. Ő benne mást látok.
Az after party-n muszaj lesz vele beszelnem!
....
'After Party-n:'


Leparkolok sportkocsimmal és kiszállok belőle. Rá pillantok a nagy épületre ahonnan ki hallatszott a dübörgő zene. Elindulok az épület felé. Majd nagy levegőt véve lenyomom a kilincset és belépek a helyiségbe. Mindenki táncol, páran a bárnál ülnek és isznak, szokás szerint. Leülök egy bárszékre. Intek a pultosnak mire ő egyből előttem terem.
 - Egy pohár whiskey lesz-mondom neki, vagyis szinte kiabálok mert a hangos zenétől nem lehet hallani semmit sem. Aprót bólint majd kitölt nekem egy pohár whiskey-t ahogy kértem.


'Chanel szemszöge:'

Levánszorogtam a táncparkettről, ahová nem is akartam felmenni, csak pár munkatársam ráncigált fel. Kb. 5 percig bírtam táncolni, elegem van. Majd leültem egy bár székre és kértem ki egy italt.
Mellettem egy szökés barna hajú fiú ült aki már nagyon idegesítően egyfojtába néz.
Idegembe mikor megittam az italt, a poharat lecsaptam az asztalra.
-Muszáj ennyire feltűnően nézned? -fordultam fele és akkor szembesültem, hogy  ki is ő.
Ő csak mosolygott rám. 
-Szia. Gondolom nem kell bemutatkoznom.
-Gondolom a reakcióm miatt mosolygott. 
-Szia. hát nem, tudom hogy ki vagy..-fordultam vissza a pult felé.
-Jó vicc babám, hogy hívnak?-kérdezte mire kérdőn rá néztem. 
-Szerintem semmi közöd nincs hozzá, inkább szállj vissza a Földre. Kíváncsi voltam, hogy most mit fog lépni. De ő csak vigyorgott mire kérdőn pillantottam rá.
-Most meg mit vigyorogsz?-kérdeztem tőle.
-Semmit, hagyjuk- mondja majd megissza a poharában lévő maradék italt.
-Szóval, hogy hívnak?-kérdezi felvont szemöldökkel.
-Mondtam már, hogy semmi közöd nincs hozzá és egyébként meg örülnék ha nem velem beszélgetnél, hanem elhúznál innen, mert nem szeretnék holnapra a címlapon mutatni, mint Justin Bieber újabb csaja-forgatom meg a szemeimet.
-Szóval, tudod, hogy ki vagyok-mosolyog.
-Igen tudom. De én nem lennék olyan büszke magamra-nézek rá.
-Oh igazán? Miért te mire vagy büszke? Én legalább elértem valamit az életben, te pedig mit? Te csak egy kis lecsúszott liba vagy, inkább állj ki a sarokra. Oda való vagy- azt hittem, hogy itt helyben pofán vágom. 
Majd gyorsan kikérek még egy pohár whiskey-t majd a pohárban lévő italt az arcára öntöm.
-Bazdmeg- mondja hirtelen mire elmosolyodom. Közelebb hajolok hozzá, úgy hogy a szánk már szinte összeért.
-Tudod. Jobb lesz ha elsőnek gondolkozol és majd utána beszélsz. Nem olyan vagyok mint a többi lány. Nem fogok a lábad előtt heverni csak azért mert te vagy a nagy Bieber. Szarok rá. Gondolkozz el magadon és ha döntöttél, utána beszélhetünk....édesem- mondom neki. Majd kifizetem az italt. Felállok a székből és elhagyom a helyet.




2013. október 5., szombat

Prologue

Sziasztok. Itt is lenne a prológus. A blogot hárman írjuk. Reméljük, hogy tetszeni fog a történet. Írjatok kommenteket. Várjuk a véleményeteket.
Üdv, Cassie, Chanel és Bea.



Justin Biebe- Overboard




Amikor azt hiszed, hogy minden tökéletes, hogy minden szuper és 19 évesen mindent megkaptál amire vágytál. Pompa, csillogás, reflektorfény. Na akkor jössz rá, hogy ez csak a látszat. Hogy körülötted minden szörnyű irányba ment el. 2 év kellett ehhez a fordulathoz. Két év alatt fordultál ki teljesen magadból. Két év nagyon hosszú idő. Két év alatt az ember nagyon sok minden megy át. Csak az nem mindegy hogy jó irányba vagy rossz irányba változol. Én a rossz irányt választottam és rászoktam a drogra az alkoholra és az egyéb káros szenvedélyekre. Mindenki mást mond, mindenki mást akar. És Te is csak egyre koncentrálsz. De belezavarodsz. Nem tudod mi a jó és mi a rossz. Nem tudod megkülönböztetni. Erre azt lehetne mondani, hogy mész a saját fejed után. De ez nem igaz. Te sem tudod mit akarsz, vagy hogy mit akartál...
Chanel Cox a nevem. Egy átlagosnak tűnő 19 éves lány vagyok. De valójában nem vagyok átlagos. 
A Victoria Secret's modelle ként tengetni minden napjaimat elég fárasztó. De ez volt az álmom, amit megvalósítottam. De két év eltelte után belefáradtam ebbe és még magamnak sem mertem bevallani de szükségem volt a változásra. Mindenkit aki fontos volt nekem elmartam magamtól. A szüleimmel kb. egy hónapban egyszer beszélek. A bátyám egyáltalán nem tartja velem a kapcsolat. De két éve alatt rájöttem, hogy a pénz és a hírnév nem minden. Vagyis volt egy ember aki segített rájönni, hogy ezt nem akarom tovább folytatni, ezt az életet. Egy fiú, aki hasonló életet élt mint én. Hiszen az ő élete sem volt könnyű. Ő volt minden tini lány álma. A híres Justin Bieber. Los Angeles, az angyalok városa. Azt hittem két év után nem sok mindent tartogathat már számomra, de nagyot tévedtem. Egy város, két ember, egy divat bemutató, egy találkozás és az életed fenekestül felfordul.


Sosem fogom elfelejteni, milyen volt aznap az illatod. Mintha az anyukád kimosta volna a szennyesed, és te azt akartad volna, hogy akarjalak. Hogy addig lélegezzem be az illatod, amíg meg nem bolondulok tőle, addig, hogy le kelljen ülnöm. És azt sem fogom elfelejteni, hogy hogyan néztél rám, mintha el tudnád rendezni azt az óriási zűrzavart a fejemben. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen lágy és váratlan volt a hangod, szinte megvilágított, ahogy a szemeid is, miközben azt mondtad, én más vagyok. És ez pontosan az a pillanat volt, amikor végre megengedtem magamnak, hogy érezzek.