Prologue

Sziasztok. Itt is lenne a prológus. A blogot hárman írjuk. Reméljük, hogy tetszeni fog a történet. Írjatok kommenteket. Várjuk a véleményeteket.

Üdv, Cassie, Chanel és Bea.

Justin Biebe- Overboard

Amikor azt hiszed, hogy minden tökéletes, hogy minden szuper és 19 évesen mindent megkaptál amire vágytál. Pompa, csillogás, reflektorfény. Na akkor jössz rá, hogy ez csak a látszat. Hogy körülötted minden szörnyű irányba ment el. 2 év kellett ehhez a fordulathoz. Két év alatt fordultál ki teljesen magadból. Két év nagyon hosszú idő. Két év alatt az ember nagyon sok minden megy át. Csak az nem mindegy hogy jó irányba vagy rossz irányba változol. Én a rossz irányt választottam és rászoktam a drogra az alkoholra és az egyéb káros szenvedélyekre. Mindenki mást mond, mindenki mást akar. És Te is csak egyre koncentrálsz. De belezavarodsz. Nem tudod mi a jó és mi a rossz. Nem tudod megkülönböztetni. Erre azt lehetne mondani, hogy mész a saját fejed után. De ez nem igaz. Te sem tudod mit akarsz, vagy hogy mit akartál...

Chanel Cox a nevem. Egy átlagosnak tűnő 19 éves lány vagyok. De valójában nem vagyok átlagos. 
A Victoria Secret's modelle ként tengetni minden napjaimat elég fárasztó. De ez volt az álmom, amit megvalósítottam. De két év eltelte után belefáradtam ebbe és még magamnak sem mertem bevallani de szükségem volt a változásra. Mindenkit aki fontos volt nekem elmartam magamtól. A szüleimmel kb. egy hónapban egyszer beszélek. A bátyám egyáltalán nem tartja velem a kapcsolat. De két éve alatt rájöttem, hogy a pénz és a hírnév nem minden. Vagyis volt egy ember aki segített rájönni, hogy ezt nem akarom tovább folytatni, ezt az életet. Egy fiú, aki hasonló életet élt mint én. Hiszen az ő élete sem volt könnyű. Ő volt minden tini lány álma. A híres Justin Bieber. Los Angeles, az angyalok városa. Azt hittem két év után nem sok mindent tartogathat már számomra, de nagyot tévedtem. Egy város, két ember, egy divat bemutató, egy találkozás és az életed fenekestül felfordul.

Sosem fogom elfelejteni, milyen volt aznap az illatod. Mintha az anyukád kimosta volna a szennyesed, és te azt akartad volna, hogy akarjalak. Hogy addig lélegezzem be az illatod, amíg meg nem bolondulok tőle, addig, hogy le kelljen ülnöm. És azt sem fogom elfelejteni, hogy hogyan néztél rám, mintha el tudnád rendezni azt az óriási zűrzavart a fejemben. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen lágy és váratlan volt a hangod, szinte megvilágított, ahogy a szemeid is, miközben azt mondtad, én más vagyok. És ez pontosan az a pillanat volt, amikor végre megengedtem magamnak, hogy érezzek.