Sziasztok. Nos itt is lenne az első fejezet. Jó olvasást és írjatok kommentet.
Üdv, Cassie, Chanel és Bea.
'Chanel szemszöge:'
10,9,8,7. Csak egy újabb átlagosnak nevezhető nap. Pár másodperc múlva a fények kigyúlnak és én a kivetítőre lépek. Ez volt az álmom, akkor pedig miért undorodom az egésztől? Jó kérdés. Évekkel ezelőtt azt hittem, hogy sosem fog sikerülni. Hogy majd egy nap itt állhatok mint a Victoria Secret's világsikerű modellje. De sikerült és bár visszatudnám forgatni az időt, és újra az a mosolygós, vidám lány lehetnék. A hírnév és a pénz mindenkit megváltoztat. Olyan most az életem mint egy őrült és rohanó vakvágány: Sose tudod, hogy hol áll meg és hogy hová jutsz el. Még gyorsan belepillantok a tükörbe. Undorító látvány vagyok. Ki lett belőlem? Ez nem én vagyok. Ébredj már fel, Chanel. Ez nem a te életed. Kelj fel ebből a rémálomból és lágy önmagad végre! 2,1 és én újra a kifutóra lépkedem. Lépek egyet, majd kettőt. Körülbelül 10 perce vettem fel a cipőt de szétszedi a lábam. Egy fehér-kék csipkés ruhába totyogóm a kifutón. Nem értem. Ez a sok frinc-franc, csili-villi díszek... Ki venné fel ezt, most komolyan?! Még emlékszem, hogy kiskoromban mennyire szerettem volna ilyen lenni mint most. Azt hittem a a lányok akik a kifutón rohangásznak mindegyik maga a Tökély. De nem. A zene dübörgött, a füleimbe meg már vér dobogott, a hangos ütem miatt. a Lábam egymás után szettem majd a kifutó végén a csípőm félre nyomom és ráteszem a kezem. A szokásos mozdulatok amiket be kell tanulni. De valami mégis különleges van a fellépésekbe. Bár be vannak tanulva a lépések, felszabadul bennem egy érzés miközben kilépek a hatalmas tömeg közé. Sokan feszengenek attól, ha szinte minden tekintet rájuk szegeződik, de én nem így vagyok vele. Ne értse félre senki, nem vagyok egy beképzelt liba, csak egyszerűen szeretek a tömeg középpontjába lenni.
'Justin Bieber szemszöge:'
Az első Victoria's Secret fellépésem. Nagyon izgulok,és tudom hogy nagyon fogom élvezni fehérneműs lányok körülöttem hu azt hiszem ma sok férfi meg irigyel. A gondolataim az egyik ott dolgozó zavarta meg mi szerint már léphetek is a kifutóra. Fel tettem a mikrofonom és már kint is voltam szokás szerint a vakuk azonnal el kezdtek villogni és a háttér zene kezdetét vette majd bele merültem az As You Lov Me-be a koreográfiára se figyeltem mert már a kisujjamból ki rázom szóval nem ronthatok. Mire bele kezdtem a Beauty and A Beat-be már a lányok jöttek is ki rezzenéstelen arccal gyönyörű alakkal és egyenletes járással. Én el kezdtem körülöttük járkálni és énekelni közben szépen végigmértem őket egyikőjük sem nyerte el a tetszésemet. De aztán jött Ő. A szeme varázslatos és egy bombázó pont nekem való. Magabiztos léptekkel haladt felém. Miközben én alaposan végig mértem. Tetőtől talpig csodálatosan néz ki. Az arca fogott meg a legjobban. Az a gyönyörű arca. De egy valamit nagyon hiányoltam belőle. az pedig a mosoly. Már mint mosolyog, de nem az az igaz mosoly. Hiányolom a szeméből azt a bizonyos csillogást. Lerí róla hogy utálja azt amit csinál. Egyenesen a szemébe bámulok és ő is az enyémekbe pillant. Éneklés közben rákacsintok mire ő megforgatja a szemeit majd lebotorkál a kifutóról. Utána pillantok és ebben a pillanatban döntöttem el, hogy ő kell nekem és nem úgy mint a többi csak. Ő benne mást látok.
Az after party-n muszaj lesz vele beszelnem!
....
'After Party-n:'
Leparkolok sportkocsimmal és kiszállok belőle. Rá pillantok a nagy épületre ahonnan ki hallatszott a dübörgő zene. Elindulok az épület felé. Majd nagy levegőt véve lenyomom a kilincset és belépek a helyiségbe. Mindenki táncol, páran a bárnál ülnek és isznak, szokás szerint. Leülök egy bárszékre. Intek a pultosnak mire ő egyből előttem terem.
- Egy pohár whiskey lesz-mondom neki, vagyis szinte kiabálok mert a hangos zenétől nem lehet hallani semmit sem. Aprót bólint majd kitölt nekem egy pohár whiskey-t ahogy kértem.
'Chanel szemszöge:'
Levánszorogtam a táncparkettről, ahová nem is akartam felmenni, csak pár munkatársam ráncigált fel. Kb. 5 percig bírtam táncolni, elegem van. Majd leültem egy bár székre és kértem ki egy italt.
Mellettem egy szökés barna hajú fiú ült aki már nagyon idegesítően egyfojtába néz.
Idegembe mikor megittam az italt, a poharat lecsaptam az asztalra.
-Muszáj ennyire feltűnően nézned? -fordultam fele és akkor szembesültem, hogy ki is ő.
Ő csak mosolygott rám.
-Szia. Gondolom nem kell bemutatkoznom.
-Gondolom a reakcióm miatt mosolygott.
-Szia. hát nem, tudom hogy ki vagy..-fordultam vissza a pult felé.
-Jó vicc babám, hogy hívnak?-kérdezte mire kérdőn rá néztem.
-Szerintem semmi közöd nincs hozzá, inkább szállj vissza a Földre. Kíváncsi voltam, hogy most mit fog lépni. De ő csak vigyorgott mire kérdőn pillantottam rá.
-Most meg mit vigyorogsz?-kérdeztem tőle.
-Semmit, hagyjuk- mondja majd megissza a poharában lévő maradék italt.
-Szóval, hogy hívnak?-kérdezi felvont szemöldökkel.
-Mondtam már, hogy semmi közöd nincs hozzá és egyébként meg örülnék ha nem velem beszélgetnél, hanem elhúznál innen, mert nem szeretnék holnapra a címlapon mutatni, mint Justin Bieber újabb csaja-forgatom meg a szemeimet.
-Szóval, tudod, hogy ki vagyok-mosolyog.
-Igen tudom. De én nem lennék olyan büszke magamra-nézek rá.
-Oh igazán? Miért te mire vagy büszke? Én legalább elértem valamit az életben, te pedig mit? Te csak egy kis lecsúszott liba vagy, inkább állj ki a sarokra. Oda való vagy- azt hittem, hogy itt helyben pofán vágom.
Majd gyorsan kikérek még egy pohár whiskey-t majd a pohárban lévő italt az arcára öntöm.
-Bazdmeg- mondja hirtelen mire elmosolyodom. Közelebb hajolok hozzá, úgy hogy a szánk már szinte összeért.
-Tudod. Jobb lesz ha elsőnek gondolkozol és majd utána beszélsz. Nem olyan vagyok mint a többi lány. Nem fogok a lábad előtt heverni csak azért mert te vagy a nagy Bieber. Szarok rá. Gondolkozz el magadon és ha döntöttél, utána beszélhetünk....édesem- mondom neki. Majd kifizetem az italt. Felállok a székből és elhagyom a helyet.
Üdv, Cassie, Chanel és Bea.
'Chanel szemszöge:'
10,9,8,7. Csak egy újabb átlagosnak nevezhető nap. Pár másodperc múlva a fények kigyúlnak és én a kivetítőre lépek. Ez volt az álmom, akkor pedig miért undorodom az egésztől? Jó kérdés. Évekkel ezelőtt azt hittem, hogy sosem fog sikerülni. Hogy majd egy nap itt állhatok mint a Victoria Secret's világsikerű modellje. De sikerült és bár visszatudnám forgatni az időt, és újra az a mosolygós, vidám lány lehetnék. A hírnév és a pénz mindenkit megváltoztat. Olyan most az életem mint egy őrült és rohanó vakvágány: Sose tudod, hogy hol áll meg és hogy hová jutsz el. Még gyorsan belepillantok a tükörbe. Undorító látvány vagyok. Ki lett belőlem? Ez nem én vagyok. Ébredj már fel, Chanel. Ez nem a te életed. Kelj fel ebből a rémálomból és lágy önmagad végre! 2,1 és én újra a kifutóra lépkedem. Lépek egyet, majd kettőt. Körülbelül 10 perce vettem fel a cipőt de szétszedi a lábam. Egy fehér-kék csipkés ruhába totyogóm a kifutón. Nem értem. Ez a sok frinc-franc, csili-villi díszek... Ki venné fel ezt, most komolyan?! Még emlékszem, hogy kiskoromban mennyire szerettem volna ilyen lenni mint most. Azt hittem a a lányok akik a kifutón rohangásznak mindegyik maga a Tökély. De nem. A zene dübörgött, a füleimbe meg már vér dobogott, a hangos ütem miatt. a Lábam egymás után szettem majd a kifutó végén a csípőm félre nyomom és ráteszem a kezem. A szokásos mozdulatok amiket be kell tanulni. De valami mégis különleges van a fellépésekbe. Bár be vannak tanulva a lépések, felszabadul bennem egy érzés miközben kilépek a hatalmas tömeg közé. Sokan feszengenek attól, ha szinte minden tekintet rájuk szegeződik, de én nem így vagyok vele. Ne értse félre senki, nem vagyok egy beképzelt liba, csak egyszerűen szeretek a tömeg középpontjába lenni.
'Justin Bieber szemszöge:'
Az első Victoria's Secret fellépésem. Nagyon izgulok,és tudom hogy nagyon fogom élvezni fehérneműs lányok körülöttem hu azt hiszem ma sok férfi meg irigyel. A gondolataim az egyik ott dolgozó zavarta meg mi szerint már léphetek is a kifutóra. Fel tettem a mikrofonom és már kint is voltam szokás szerint a vakuk azonnal el kezdtek villogni és a háttér zene kezdetét vette majd bele merültem az As You Lov Me-be a koreográfiára se figyeltem mert már a kisujjamból ki rázom szóval nem ronthatok. Mire bele kezdtem a Beauty and A Beat-be már a lányok jöttek is ki rezzenéstelen arccal gyönyörű alakkal és egyenletes járással. Én el kezdtem körülöttük járkálni és énekelni közben szépen végigmértem őket egyikőjük sem nyerte el a tetszésemet. De aztán jött Ő. A szeme varázslatos és egy bombázó pont nekem való. Magabiztos léptekkel haladt felém. Miközben én alaposan végig mértem. Tetőtől talpig csodálatosan néz ki. Az arca fogott meg a legjobban. Az a gyönyörű arca. De egy valamit nagyon hiányoltam belőle. az pedig a mosoly. Már mint mosolyog, de nem az az igaz mosoly. Hiányolom a szeméből azt a bizonyos csillogást. Lerí róla hogy utálja azt amit csinál. Egyenesen a szemébe bámulok és ő is az enyémekbe pillant. Éneklés közben rákacsintok mire ő megforgatja a szemeit majd lebotorkál a kifutóról. Utána pillantok és ebben a pillanatban döntöttem el, hogy ő kell nekem és nem úgy mint a többi csak. Ő benne mást látok.
Az after party-n muszaj lesz vele beszelnem!
....
'After Party-n:'
Leparkolok sportkocsimmal és kiszállok belőle. Rá pillantok a nagy épületre ahonnan ki hallatszott a dübörgő zene. Elindulok az épület felé. Majd nagy levegőt véve lenyomom a kilincset és belépek a helyiségbe. Mindenki táncol, páran a bárnál ülnek és isznak, szokás szerint. Leülök egy bárszékre. Intek a pultosnak mire ő egyből előttem terem.
- Egy pohár whiskey lesz-mondom neki, vagyis szinte kiabálok mert a hangos zenétől nem lehet hallani semmit sem. Aprót bólint majd kitölt nekem egy pohár whiskey-t ahogy kértem.
'Chanel szemszöge:'
Levánszorogtam a táncparkettről, ahová nem is akartam felmenni, csak pár munkatársam ráncigált fel. Kb. 5 percig bírtam táncolni, elegem van. Majd leültem egy bár székre és kértem ki egy italt.
Mellettem egy szökés barna hajú fiú ült aki már nagyon idegesítően egyfojtába néz.
Idegembe mikor megittam az italt, a poharat lecsaptam az asztalra.
-Muszáj ennyire feltűnően nézned? -fordultam fele és akkor szembesültem, hogy ki is ő.
Ő csak mosolygott rám.
-Szia. Gondolom nem kell bemutatkoznom.
-Gondolom a reakcióm miatt mosolygott.
-Szia. hát nem, tudom hogy ki vagy..-fordultam vissza a pult felé.
-Jó vicc babám, hogy hívnak?-kérdezte mire kérdőn rá néztem.
-Szerintem semmi közöd nincs hozzá, inkább szállj vissza a Földre. Kíváncsi voltam, hogy most mit fog lépni. De ő csak vigyorgott mire kérdőn pillantottam rá.
-Most meg mit vigyorogsz?-kérdeztem tőle.
-Semmit, hagyjuk- mondja majd megissza a poharában lévő maradék italt.
-Szóval, hogy hívnak?-kérdezi felvont szemöldökkel.
-Mondtam már, hogy semmi közöd nincs hozzá és egyébként meg örülnék ha nem velem beszélgetnél, hanem elhúznál innen, mert nem szeretnék holnapra a címlapon mutatni, mint Justin Bieber újabb csaja-forgatom meg a szemeimet.
-Szóval, tudod, hogy ki vagyok-mosolyog.
-Igen tudom. De én nem lennék olyan büszke magamra-nézek rá.
-Oh igazán? Miért te mire vagy büszke? Én legalább elértem valamit az életben, te pedig mit? Te csak egy kis lecsúszott liba vagy, inkább állj ki a sarokra. Oda való vagy- azt hittem, hogy itt helyben pofán vágom.
Majd gyorsan kikérek még egy pohár whiskey-t majd a pohárban lévő italt az arcára öntöm.
-Bazdmeg- mondja hirtelen mire elmosolyodom. Közelebb hajolok hozzá, úgy hogy a szánk már szinte összeért.
-Tudod. Jobb lesz ha elsőnek gondolkozol és majd utána beszélsz. Nem olyan vagyok mint a többi lány. Nem fogok a lábad előtt heverni csak azért mert te vagy a nagy Bieber. Szarok rá. Gondolkozz el magadon és ha döntöttél, utána beszélhetünk....édesem- mondom neki. Majd kifizetem az italt. Felállok a székből és elhagyom a helyet.
Ez nagyon jóó *-* :)
VálaszTörlésSzia! Először olvasom, nekem egy kicsit hosszú. De ez csak egy tipp: Ha hosszúra írod akkor túl lassan lehet majd elolvasni és megunják. - saját tapasztalat - Amugy jó! :)
VálaszTörlés